Nehéz hetem volt, nem tagadom.
Ciara nem viselkedett túlságosan kedvesen... nem csak velem, senkivel. Voltak problémáink egymással, amit eltitkoltam a szülők elől, de mostmár tudom, nem kellett volna. Tegnap kiderült a turpisság. Amikor ugyanis felkaptam Jaredet (pick up), és ő is megkérdezte milyen napom volt, kibukott belőlem, hogy nagyon nehéz hetem van, mert nem pendülünk egy húron a kislánnyal. Jared azt mondta, ha Ciara annoyed me - azaz ha a húga bosszant engem - akkor szóljak a szüleiknek, és mivel én nem tettem, ő szólt. De a helyzet az, hogy nem bosszant, csak egyszerűen nem tudom megérteni az állandó hangulatváltásait, a folyamatos nyavalygássait, hogy ha hozzá sem érek már visít, hogy én bántom őt... és a félelmetes arcjátéka, ami megrémiszt....Egyik pillanatról a másikra változik, ugrál vagy visít, látszólag minden ok nélkül....
Sajnálom... ezennel tudatom minden egyetemi tanárommal, és a kormánnyal, hogy a rám vesztegetett öt év, és a több millió forint, amibe az oktatásom került úgy tűnik, kidobott idő és pénz volt.... ezt nem tudom megérteni, hiába vagyok pszichológus.... hazudok, mert azért értem, csak nem tudok vele mit kezdeni...
Azaz nem tudtam. Nehéz napok voltam, de azt hiszem, megtaláltam a megoldást. Köszönöm anyu a sok segítséget! Thanks Mum!
Már egész más stratégiám van, és azt remélem, be fog vállni.
Egyébként rá kellett jönnöm, hogy ez a hirtelen hangos üvöltés, a hihetetlen magas hangon nyavalygás valami érthetelen okból egy teljesen természetes angol szokás "Oh it's so sweet!" "Oh it is very beautiful, very nice" "How are you Boo-boo (=Ciara)?" hát ezzel kiütik a magas C-t! Mármint a felnőttek! Hogy azok is mit össze tudnak nyavalyogni.....
Szilvi barátnénkat sosem hallottam így beszélni csodálatos ikreivel, mégis imádja őket, és ennek hiánya úgy vélem, a gyerekekben sem okoz maradandó károsodást.... hát mindegy.
A lényeg, hogy már sokkal jobban vagyok.
És mielőtt mindenki azt hinné, ez azért van mert ma Ciara egész nap nem volt itthon, és egyész nap egyedül voltam... HÁT NEM!!!.... nem egészen! :)
Mivel kb. fél 11-től szabadon tehettem a dologmat itthon, ezért gyorsan megcsináltam mindent, és elugrottam a Purley Language School-ba. Nyelvórákra fogok járni! :D
Azokon a heteken, mikor a gyerekek suliban vannak, Tuesday, Wednesday, Thursday én megyek és megtanulok angolul! Remélem....
Kiderült ugyanis, hogy jól gondoltam én azt, hogy my Englis is very poor! A suliban ezt megerősítették, de nem csak ott. Megkeresett az elődöm jóbarátnéja, felhívott telefonon, majd Skype-on értekeztünk és mikor írtam neki chaten, hogy bocsi, de rossz az agolom, akkor jelezte, hogy igen. Hát ez van... de van még mindig 7 hónapom és 2 hetem arra, hogy feljesszem. :)
Ennek érdekében pedig holnap este Stephanival az állítólag ilyesztően magas és hatalmas szemű lánnyal elmegyek bulizni (itt a család csak úgy emlegeti, hogy a scary girl). Hogy hova és hogyan, azt még nem tudom, de azt tervezem, addig nagyon kipihenem magam!
Vasárnapra meg Andreával ígértettem meg találkát :)
Jajjj nagyon izgulok!
Sajnos nem vagyok jó barátkozós... a barátaim tudják :D ... igyekszem jó fej lenni, és ezzel gyakran elrontok mindent, aztán meg magamat adom... ami még rosszabb :) ....végül kiderül rólam, hogy kapcsolattartásban sem vagyok elsőosztályú... szóval azt hiszem ideje imádkoznom egy kicsit, hogy legyenek új barátaim! :)
Reménykedvehétvégétvárva viszlát!
