Gyönyörűséges napom volt!
Ma Ciara ISKOLÁBA MENT!!!!
Kell ennél többet mondanom??? :D
Azt hiszem, megint a domb, vagy ha úgy tetszik, a hullám tetején vagyok... aztán ismét lesz majd völgy is biztosan... de most még élvezem, amíg lehet. I'm fine!
Reggel Ian segített mindenben! Azt kell mondanom, mindent ő csinált meg helyettem. Kellett is ez a "kis" segítség, mert nem tudom, különben hogy készültünk volna össze... hiszen nyilvánvalóan Ciara nem szívesen csinálja akkor és azt, amit éppen mondasz neki. Viszont az iskolába pontosan oda kell érni....
De miután odaértünk, én indultam vissza... AZ ÉN SULIMBA!!!!!!! :)
Élveztem....jó volt.
bár vicces... elég vicces, hogy miért?
1.
Először is, mert fél havi fizetésemet költöttem arra, hogy egy hónapig hetente háromszor tudjak odamenni delőtt, 3 órácskára.... ez szerintem SOK! Nagyon sok!!!
Megfogadtam, hogy a nyelvsulin nem fogok spórolni, hiszen az egyik fő célom, hogy megtanuljak normálisan angolul... na de ennyi pénz????? Most meglátom majd májusban, mennyit ér ez az egész... és ha ér valamit, akkor esetleg... de azt sem tartom kizártnak, hogy majd keresek a neten olyan oldalakat, amik segítenek fejleszteni az angoltudásomat... nem is tudom hol kezdjem... tudtok ilyen oldalt? létezik egyáltalán ilyen? valahol??? :D
Szóval saját felelősségemre fogok tanulni. Főleg akkor, ha nagyon barátokat sem tudok majd szerezni az "osztályból".
2.
Merthogy a másik dolog: késve érkeztem az órára (mert Ciara sulija messze van onnan, és dugóba kerültem), és előbb jöttem el, minthogy vége legyen (mert a szemközti Tesco parkolójában csak 3 órát lehet szabadon parkolni, és futnom kellett, hogy le ne telljen, különben a másik fél havi fizetésem is bánná). DE: annyi lejött, hogy az ott lévő társaság 90%-ban 17-18 éves tanuló. Mégcsak nem is egyetemisták, olasz gimnazisták, akik csak 1-2 hétig vannak itt... gondolom valami csereprogram keretében... Meg van a maguk csapata, a maguk társasága, egymással olaszul beszélnek... és elvannak. Rajtuk kívül van egy kb. 40-50 körüli japán nő, aki egy éve él itt a családjával, és most döntött úgy, hogy többé nem kívánja a férje és a gyerekei segítségét igénybe venni, ha angolról van szól, és egy fiatal taiwani csaj, aki itt lesz 9 hónapig, ha jól értettem, és esténként, valamint hétvégenként egy étteremben dolgozik... talán ő.... de igazán nem tudok olyan embert mondani, aki szóba jöhetne mint új barát, vagy "fedezzük fel Angliát" partner ebből a csapatból...
3.
De szinte alig értettem amit mondanak. Le kell szögeznem, ebben a csapatban én voltam az ász!... az egyik ász! Nem voltam a legjobb, de jesszus... ezeknek olyan pronounciation-jük van, hogy ihaj! Egyszerűen nem lehet érteni, amit mondanak! Főleg a ferde szeműek... de az olaszok is... WOW! Olyan jellegzetes az akcentusuk, hogy nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem, honnan jöttek :D portugálra vagy olaszra tippeltem volna kapásból.. be is jött. Hihetetlen, hogy mennyire átjön az olasz temperamentum, a hanglejtés, a beszéd ritmus, az elharapott szavak, a begyorsuló mondatok, hogy kétlenek kimondan az "a" betűt... nem tudják levetkőzni :)
És az nagyon szórakoztató, mikor valaki mond egy szót, amit az angol anyanyelvű tanár nem ért... mert mindenki más érti a teremben, csak ő nem. Hiszen mi, nem született angolok, tudjuk, hogy amikor a taiwani csaj azt mondja: "níve" az valójában "nevör" = never.
4.
De a leges legviccesebb az egészben az, hogy a tanár, aki tanítja nekünk az angolt: PÖSZE! :D
Nagyon nagyon nagggggyyon vicces! Very funny!
Miután megjöttem a suliból, megfőztem, elmosogattam, beszedtem a ruhákat, behajtogattam a szekrénybe, elpakoltam a gyerekek ruháit, vasaltam, és még maradt időm meginni egy kávét a TV előtt. Aztán elmentem Ciaraért... de még így is korán indultam, és 10 percet ültem a kocsiban...
De aztán az este simán ment...
Óh Istenem, bárcsak minden napom ilyen nagyszerű lenne! :)
