Megvolt a party! :D
It was fun! And it was gr(e)awesome! great + awesome = grawesome (by Hannah Montana)
Charlottenak üres háza volt, a család elment otthonról, így indulhatott a retroparty. 60-70-es éveket idéző ruci, minden ehhez kapcsolódó felhajtás...
Ezért néztünk ki így Steph-el. :)
Ha valaki azt gondolná, hogy komplett retrodiscós
ruhatárral érkeztem volna ide, azt ki kell
ábrándítanom.
A képen a rajtam lévő fekete kardigánon kívül
semmi sem az enyém. Steph 7 hónapja van
itt, és mindenre, és ezt értsd úgy:
MINDENRE fel van készülve!
Lásd pl.: lila harisnya (!!!????!?!??!?)... és el kell
árulnom volt nála egy iszonyat kékes-zöld is...
huh... Hihetetlen.
Van a szobájában egy külön gardróbja, és annak
tartalmából komplett divatbemutatót
lehetne tartani!
A buli egyébként érdekes volt...:D
A három fracia lány folyton értehetetlenül krákogott egymással, Steph néha németül beszélt Saskijaval (igaz, csak nagyon ritkán), ott volt Hurley a Lost-ból (de most komolyan! A csávó pont ugyanúgy nézett ki!!!!) én meg próbáltam elhitetni egy pakisztáni sráccal, hogy DE! de igenis, én magyar vagyok!
Először is nem hitte el, mert állítólag inkább franciának nézek ki, esetleg spanyolnak. Másodszor elkövettem egy végzetes hibát. Mikor megkérdezte, mi Magyarország fővárosa, önkéntelenül azt mondtam "bjúdöpeszt". Vége volt.... innentől kezdve fél órába telt visszanyerni a bizalmát, és megértetni vele, hogy nem hazudok!
Ez egy nagyon érdekes dolog. Mert itt élek az "idegennyelvűek" között. Ha Budapestet emlegetik, azt mondják "bjúdöpeszt"... és ez benned marad... A nevemet úgy mondják "Eánikou", szépen dallamosan, de mindenki, nem csak az angolok. Én pedig eljutottam arra a pontra, hogy mikor bemutatkozom, nem fárasztom őket és magamat azzal, hogy azt mondom: Anikó, és aztán megkérnek, hogy betűzzem el, mert nem egészen biztosak benne, hogy jól értik....inkább én is egyszerűen azt mondom: "Eánikou". Ugyanezen okból nem akartam senkit fárasztani azzal, hogy Budapest. De pofára estem, mert a csávónak van egy magyar barátja, és kapásból levette, hogy nem így kellett volna kimondanom ékes fővárosunk nevét.
Így neki is el kellett magyaráznom ezt a szinte hihetetlen történetet arról, miért is nem ejtem ki rendesen a magyar szavakat, ha már egyszer magyar vagyok.... és aztán úgy csinált, mint aki elhiszi nekem, hogy i'm from Hungary.
(ja és persze legtöbb esetben, ha ezt kimondod, nem menekülhetsz meg a Hungary és hungry kapcsán létrejövő számomra már egyáltalán nem vicces visszakérdezéstől sem: Really? Are you hungry? kac-kac-kac...
Sajnos a barbecu nem tartott sokáig, abban az értelemben, hogy még meg sem sült az összes hús, amikor a szomszéd felhívta a hostmum-ot, hogy micsoda orgia folyik a kertben, ott csődülnek fiúk, lányok vegyesen, és ejnye-bejnye...
A család hiába tudta, hogy Charlotte partyt tart a barátainak, felhívták és jól leszídták kb. olyan szavakkal hogy "Megbíztunk benned, de hibát vétettünk, és soha többet nem tesszük ezután". Szegény falfehér arccal és vizenyős szemekkel állt az ajtóban, mégcsak meg sem moccant, míg mi 'többi au pair lányok' összekaptuk a konyhát a teraszt, elmosogattunk, letörölgettünk mindent, felsepertünk, felmostunk, és elhagytuk a házat.
Persze ezen sajnálatos és szinte érthetetlen esemény után nem ért véget az este... Páran elmentünk egy közeli parkba a sok megmaradt kajával, leültünk egy asztalhoz és falatoztunk, később pedig, miután minden porcikánk átfagyott, elmentünk egy native tounge nevű szórakozóhelyre, ami kb. összességében olyan kicsi mint a szobám otthon, és tele van olyan alacsony angol pasikkal, akikre le kell néznem a tízcentis sarkú cipőmről...
De azért jól éreztem magam, jó volt az este Steph nagyon rendes velem... valamiért, nem tudom miért, épp ezért holnap elvisz Brightonba :D
Bár ma egész nap esett az eső, és úgy hiszem, holnap is fog, de minket ez nem érdekel, csak take an umbrella és let's go!
És hogy a fene vinné el! Már megint kell elemet vegyek a camerámba!
