Történetem 2 héttel ezelőttre nyúlik vissza, helyszíne a Londonhoz legközelebbi lóversenypálya, a hívogató Epsom Downs tágas leejtőinek zöld pázsitja.
Életem első derby-je, napfényes szombat délután, izgalmas, merőben új élmény.... így azt hiszem, megérdemel egy bejegyzést.

Hát nem mondhatnám, hogy Ascot-ban éreztem magam... ahhoz méregdrága elegáns ruha, puccos kalap, és egy frakkos, cilinderes úriember dukált volna az oldalamon.
Ehelyett csak két lánnyal az oldalamon jelentem meg :)

De volt, akinek megadatott a kiváltság. A valódi lelátó a versenypálya hatalmas épületében tele volt  gazdag emberekkel, gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákkal, és öltnyös, cilinderes férfiakkal.

A pórnép a versenypálya másik oldalán, a végeláthatatlan domboldalon zsúfolódott össze. A szervezők nem feledkeztek meg a megfelelő szórakoztatásról: mozgó vidámpark a kicsiknek, sörsátrak, talponálló büfék, jégkrémesek, kirakodóvásár (cipőktől, ruhákig, az édességen és a különleges lakberendezési tárgykon át), kivetítők, színpad koncerttel a futamok között, fogadó pontok stb...
 

A pályán csak időközönként futottak a lovak, de megmondom őszintén nem fogtam fel sem a rendszert, sem hogy milyen versenyről van szó, sőt fogalmam sincs, hogy ki nyert, azon a két futamon, amit ott tartózkodásom ideje alatt láttam... de az alábbi kép tanusága alapján biztosan nem a kettes számú versenyző....

Amit felfogtam az egészből: rengeteg ember, szikrázó napsütés, izzadság, por, kosz, tömeg, annyi alkohol, amitől az egész ország kiüthette volna magát, félmeztelen férfiak és spicces nők mindenfelé. Ha talpalatnyi zöld terület akadt, azt is fél percen belül ellepte egy család, vagy egy fiatal baráti társaság, esetleg egy nyugdíjas párocska kepingszékekkel vagy csak egy pléddel, sok sok csipsszel, szendviccsel és itallal. Mindenki piknikezett. Volt aki kész pavilont állított fel vagy sátrat, hogy árnyékra leljen alatta. A főépülettel szemben (ahol a dreby krémje foglalt ugye helyet a kilátón), szóval velük szemben a krém alatti réteg - de még mindig a gazdagabb fajta - szemlélhette a futamokat nyitott tetejű emeletes (tipikus angol) buszok nyitott tetejéről. Ők nem frakkban csak Armani öltönyben, elegáns ruhás hölgyek társaságában vagy teljesen hölgyek nélkül bérelték ki a buszokat, az emeleti székekről kitűnően ráláttak a célra, lent pedig a busz árnyékában felállított asztal mellett ők is vedeltek, ahogy csak tudtak.

Ez volt az Epsom Derby lényege. :)

Azt kell mondjam, hogy nagyon érdekes tapasztalat volt. Főleg látni az angolok lelkesedését a derby és az alkohol iránt. Mondjuk két német csajszival voltam, akik természetesen a sör megszállottjai, úgyhogy kis idő után egyedül éreztem magam, hogy csak én nem vagyok "completely wasted", ahogy Steph szokta volt mondani.

Másik érdekes tapasztalatom, ami talán nem csak engem lep meg: sosem láttam az angoloknál rendetlenebb, mocskosabb népet. Hogy mit értek ez alatt?
Ha Angliára gondolok, főleg, ha Epsom Downs-ra, zöld dombokat, fákkal tüzdelt leestjőket, gondozott pázsitot, tiszta, természetközeli házakat.... zöldet....zöldet... természetet...természetet és TISZTA természetet látok magam előtt.
Igen.
Ez így is van, de ezért keményen dolgoznak a szemetes emberek.
Ugyanis az angolok nem törődnek a szemetükkel. Eldobálank mindent, ott és akkor, amikor kedvük tartja. Persze a játék kétoldalú - ez alatt azt értem, hogy az sem normális, hogy London belvárosában, vagy akár egy parkban nincs egy darab szemeteskuka sem 400 - 500 méteren belül, ahova kidobhatnád a szemetedet... de azért meglepő egy tőzsgyökeres angol szájából azt hallani: "igen, szerintem az angolok a legmocskosabb nép egész Európában"   WHAT???
Ki hitte volna?!... én nem.

A gyönyörű és mindig zöld Epsom Downs, ahol gyakran sétálok a kislánnyal, és ami mellett napjában kétszer elkocsikázom, a derby után 4 napig úgy nézett ki, mint egy szemétlerakóhely. Már mikor mi kint voltunk szombat délután lépni alig lehetett a mindnefelé eldobált sörös üvegektől és dobozoktól, üdítős poharaktól, csipszeszacskóktól.... Szomorú látvány volt így a domboldal... a London melletti egyik legmagasabb pont, melynek tetejéről szép időben napjában kétszer rálátok a távoli és mégis oly közeli Londonra, a magasabb épületekre, a London Eye-ra, a mindig zöld, sétára hívogató park.... hhhh...

Ezen a szombaton a derby után "derby afterparty"-ban voltunk. Még pénzt is fizetünk érte, ami szerintem nem értemeg, a zene rubbish volt, és a társaság jobbára az utcán töltötte az éjszakát...

De végülis fantasztikus hétvége volt.
Mondanom sem kell, mennyire elfáradtunk! :)

Hosszú, meleg, és kimerítő napok vannak tehát a hátam mögött, ahogy már említettem.

A felhőtlen boldogságom pedig hamarosan véget ér. Már csak 1-2 hét van és vége a sulinak. A gyerekek itthon lesznek... próbálok nem félni tőle, de sajnos amikor erre gondolok, akaratlanul kicsit összeszorul a gyomrom....
Most vasárnap lesz a próba... sátrat építünk a kislánnyal a kertben és sütit sütünk, merthogy egyedül leszünk itthon... az ilyen napokon úgy kelek fel reggel: "Istenem, csak éppségben éljük túl ezt a napot is!"

Most mennem kell főzni, vasalni, ruhákat pakolni, és meglátogatni ma is a betegeskedő Steph-et! Üdvözlet mindenkinek!