Az ember azt hinné, hogy 24 évesen már kinőtt abból, hogy úgy bulizzon át egy éjszakát, hogy nincs hol aludnia, hogy elmegy egy idegen országban egy teljesen idegen városba, térkép és szinte minden előzetes felkészülés nélkül, ahol a nyelvet is csak éppenhogy beszéli, és az ég világon senkit sem ismer... csak úgy vakon.

Aztán mégis!

Dehát ezért volt őrült ez a hétvége. Tiszta őrültek vagyunk, hogy belevágtunk. :)

De mint oly sokszor már, most is kiderült, hogy a bolondoké a világ, hiszen végül fantasztikusan éreztük magunkat, és bár elfáradtunk, mondhatni hogy nagy szerencsénk, jó lapjárásunk és rengeteg élményünk volt!
Ha mindent le akarnék írni, ami történt, akkor igencsak meg kéne szépítenem a valóságot... vagy a CENZÚRA szóval kéne helyettesítenem pár dolgot, esetleg kicsillagozhatnám *****.... vagy inkább egy regényt írhatnék belőle.
Egyikhez sincs azonban sem kedvem sem elég időm.
Úgyhogy ahhoz a módszerhez folyamodom, melyhez már oly sokszor ezen blog hasábjain: képek segítégével fogom bemutatni a múlt hétvégét, melyet Niki barátnémmal töltöttünk Birmigham-ben és Stratford-upon-Avon-ben.

Birmingham-ben találkoztunk a Ring Bull shopping center-nél, a nagy beszélő bikánál, kicsit sétáltunk, körülnéztünk a boltokban, de semmi igazán jóra nem leltünk, úgyhogy felültünk egy vonatra és elmentünk még aznap délután Stratford-upon-Avon-be, Shakespeare szülővárosába.

Lovely kis város!  Nagyon szép, a régi házakal, a kis óratoronnyal (ami minden városban elengedhetetlen egyébként), a kanálissal, a hattyúkkal és hajókkal és a mérhetetlenül eltúlzott Shakespeare kultusszal.

A vasútállomáson (már este, mikor indultunk visszafelé).

Shakespeare háza előlről:

 Shakespeare szülőháza hátulról:
 

Az óratorony:

A lovely kanális:
 

Ez pedig egy hajó, amire hívtak minket, kétszer is.... és mi nem mentünk.
Asszem elszúrtuk az utolsó esélyünket, hogy matróz-,  és/ vagy kalózfeleségek legyünk.... :(
:D
 

Késő este indultunk vissza Shakespeare városából Birminghambe.
Utunk kalandos és vidám volt, fűszerezve egy csapat jó kedvű vasúti alkalmazottal a vonaton, akik úgy útba igazítottak minket, hogy végül vagy háromszor szálltunk át, plussz a sötétben egy idegen kisváros állomásán hugyhólyag kidurranási gondokkal való küzdelemmel... melyet végül a kerítés mellett, parkoló autók mögött egy kis füves részen sikerült megoldani.
És ezen az estén nem ez volt az utolsó alkalom, hogy érdekes nedves pöttyök csillogtak a cipőnkön :)

Birmingham kis város... Hála Istennek! Így nem volt nehéz körbejárni a központot...
Pláne, hogy azt már másnap tettük...
Valamikor 11 körül érkezhettünk meg a Moor Street-i állomásra. A mosdóban kicsit összeszedtük magunkat, én felvettem a csíkos rucit... merthát az éjszakának mégsem vághatok neki slamposan... és így indultunk el a vakvilágba kocsmát keresni...

Mielőtt felszálltam volna a Megabuszomra a londoni Victoria Coach Station-on, én lecsekkoltam Birmingham térképét... Két hibát követtem el azonban: 1. Azt hittem, hogy Birmingham sokkal nagyobb, 2. Amint leszálltam a buszrol totál fordítva tájoltam be magam. Minderre másnap délen jöttemrá, mikor már ki tudja hanyadszor az ellenkező irányba akatam elindulni, mint amerre érdemes lett volna....
Így volt ez este is. Elindultunk egy felé - és ebben az irányban is bizonyára akadt volna blizási lehetőség, de végül a város totál ellenkező felében lukadtunk ki... VISZONT! mégiscsak jó döntés volt ezt az utat választani (tipikusan az: "ennek így kellett lennie" kategória), ugyanis így fuvarunk is volt! :)
Ez egy vicces sztory 6 eltévedt emberről és egy kocsiról... de a lényeg az, hogy egy nagyon szuper kis pub-hoz lettünk fuvarozva, ahol hiheteten jót buliztunk két üveg bor társaságában. Mikor hajnali 2 és 3 között a bulinak vége lett, a 'taxi' kint várt minket a pub előtt :D
Ezt jól intéztük!

No comment....

(Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az első képen még a mögöttünk álló faszin vannak a virágok, a következőn már rajtunk... de... nem is kommentálnám az esetet :) )

Hajnali 3-kor egy idegen pár kocsijában ültünk egy parkolóban sajtburgert tömve és angolul csevegve velük... nem tudom mennyi időt beszélgettünk, de még jó sötét volt, mikor kitettek minket a központban, ott ahol felszedtek. Tökéletes volt! :D
Aztán róttuk az utcákat, padon ültünk, vártuk hogy felszívodjón az alkohol és az éjszaka... majd felfedeztük, hogy a McDonalds nyitva van, és beültünk... hajnalban. Nem csak mi aludtunk ott :) Majd minden asztalnál bóbiskolt valaki egy-egy kóla vagy szendvics felett :)
Persze az alvásból nem lett semmi... mert mint egész este Nikinek itt is olyan nagy sikere volt, hogy a biztonsági őr szóval tartott minket.
Annyira, hogy reggel fél nyolckor el is kellett menekülnünk onnan, mert a csávó félóra múlva végzett volna és boldogan körbe fuvarozott volna benünnket a városon... Kihagytuk.
 

Gyalog indultunk neki hát felfedezni mindent.
LEJÁRTUK A LÁBUNKAT!!!! komolyan!

(Afrodité kikel a kagylóból :) )
.......

A töredéke annak a 200 képnek, amit csak vasárnap elnyomtunk!

Aztán márcsak megpihentünk padokon, Sturbucks-ot iszogattunk és napozgattunk a Bull ring kőnyugágyain...

Remélem átmegy, mennyire kifáradtunk... remélem átmegy, hogy egy szemet sem aludtunk egész éjszaka...
Én vasárnap este tízkor szálltam le a vonatomból Coulsdon South állomáson... Jóóóóóóó nagyot aludtam aznap éjjel.
Persze mint tudjuk, alvást bepótolni nem lehet, úgyhogy feltehetőleg két évet veszítettünk az életünkből ezzel az egy hétvégével, de megbeszéltük, hogy mi a 92-vel is kiegyezünk...
Ugyanis nagyon megérte! :)