Wimbledon a teniszparadicsom!

Sosem hittem volna, hogy egyszer eljutok oda, ahol a világ legjobb teniszezői járnak megmérettetni, ahol gazdag emberek iszogatják a kévájukat két meccs között, ahol Naomi Campbell és Keith Richards ebédel közvetlenül a fejem felett, ahol beülhetek a nézőtérre szinte bármelyik pályánál, ahol minden zöld, lila és fehér... ahol teniszlabdák potyognak az égből....  Wimbledon...

Hogy egészen őszinte legyek a teniszhez nem sokat értek... annyit tudok, hogy 15 - semmi; 30 - semmi; 40 - semmi.... meg hogy OUT!
Régen néztem meccseket a tévében, de sosem voltam rajongó és múlt szombaton nem is egészen fogtam fel, hogy mi történik, miközben egy óriás kivetítőn néztem végig a féri döntőt, és szurkoltam Nadal-nak, aki magabiztosan nyert.

A teniszpályák egy szigorúan őrzött, magas kerítéssel elkerített, több nem túl magas épületből álló komplexumban helyezkednek el. Sosem tudtam, de a legtöbb pálya itt nem a felszinen van, hanem lejjebb. A pályák a föld felszín alatt vannak. Mi 6 lépcsőt másztunk meg, és mikor ezek utána nézőtérre léptünk, csaknem a legtetején álltunk, és onnan néztünk le a messze és mélyen lévő pályára....

Ez volt egy pálya, pontosabban a "Court No. 2" ahol kényelmesen le lehetett ülni és kivetítőn végignézni a meccset.
Mert persze nem vagyunk annyira gadagok, hogy a No.1-be bemehessünk... és nem is biztos, hogy lett volna eladó jegyük, még ha ki is tudjuk fizetni... így csak kivetítőn keresztül nézhettük a meccset, de mégiscsak Wimbledonban! :D
 

A főépület hátoldalánál, ahol a döntőket is játszották, mindenki kényelmesen piknikezhetett a domboldalon, miközben a kivetítőn itt is követhette az eseményeket.

A férfi döntő után a rajongók betömörültek a képen látható alsó folyosó alá, ahol Nadal (az aktuális Isten) végigvonult, és a stáb tagjai teniszlabdákat dobáltak random módon szerte szét, ami feltűnően lelkesítette a tömeget.
Mi kicsit hátrébb álltunk, nem akartunk ott ácsorogni, mert az egyik rosszindulatú biztonságiőr azt mondta nekünk, hogy Nadal már elment, és nem valószínű, hogy megjelenik. Persze onnan hátulról is veszettül integettem a fiatal srácoknak, hogy dobjnak már egy labdát a kezembe! :D  A poén az, hogy dobtak is felém nem keveset, de vagy túl hosszúak, vagy túl rövidek voltak, pedig már kezdtem úgy érezni hogy tényleg nekem akarják dobni.... hát srácok ezt még gyakorolni kell!!!  Persze az is lehet, hogy azon versenyeztek, ki tudja messzebbre dobni.... :S

Úgyhogy piknikeztünk, fagyit ettünk (jó drága pénzen), bámultunk felfele a teraszokra, ahol a gazdag emberek üldögéltek és iszogattak meg eszegettek... Nem viccelek: LÁTTUK KIETH RICHARDS-ot... és minden valószínűséggel Naomi Campbellt is!!!!

Lefényképeztem Nadal-t messziről... nagyon homályos lett a kép, ezért fel sem teszem :), de megvan!!!!
Szép délután volt, bár egy kicsit szeles...
De nagyon élveztem... az ember a levegővel szívhatta magába a gazdagság illatát, a szájában érezhette a pénz ízét, és vibrált a bőre a sok drága ruha, cipő és ékszer érintésétől, ahogy elsuhant mellette egy-egy VIP... persze ez ritkán fordult elő...
Ők valószínűleg valahol egy hátsó aranyozott kapun mentek be, ahol kis kupidók tartották nekik a felhőket, amiken lépkedve jutottak el a központi épületig. Innen pedig már ki sem kellett tenniük a lábukat, a függő folyosókon keresztül eljuthattak a teraszokra az asztalpkhoz, fő pályákhoz és az étteremhez... Hazafelé pedig vagy telporttal, vagy magánhelikopterrel mehettek, esetleg egy aranyoztt hintón, amit szárnyas unikornisok húztak... mindez persze azért, hogy több millió dollárt érő lábuk ne érintse a földet, amelyen az olyan pórnép mocskos talpa csoszog, mint az enyém...
De mégis, a tudat, hogy ott voltaktőlünk 10 méterre... távol, de mégis közel! :)
 

Élmény volt! Boldog vagyok, hogy elmentünk, és éppen aznap, mikor a férfi finálé volt.
Így elmondhatom magamról, hogy jártam Wimbledon-ban, láttam teniszt, ott voltam, mikor 2010-ben Nadal megnyerte a wimbledoni tenisztornát!!! :D

Hát ez is valami! :)