A hétvége az enyém.
Szabad vagyok, mint a madár, rámszólnak, ha csak a saját tányéromat is el akarnám mosogatni, finom kajákkal várnak a megterített asztalnál :) ez tetszik.
Persze Ciara csak hét éves, és képtelen megérteni azokat a mondatokat, hogy "Ciara, leave Aniko alone!", vagy "Ciara this is Aniko's relax time, please give her some rest!", vagy "Ciara, please stop it! Don't be annoying!".... pedig már én is kívülről fújom őket... hisz napjában 5-10-szer hallom.
Gitta és Niki barátném ma dél környékén szembe(s)ültek Vele. Itt csak 11 volt, gondoltam, megírom a blogomat, hiszen mi mást csinálhatnék egész nap? Persze egy mondatot sem sikerült leírnom, tekintettel arra, hogy Ciara az ágyamon, a nyakamban, a hátamon, az ölemben, a karomon, a fejemen, az arcomban... és a klaviatúrámon!!!
Niki! jól emlékszem, hogy kb. 30 integető teddyt, hahotázó kék manót és mosolygó arcot küldött neked?
Gitta, sajnálom, de téged nem kedvelt, mert te nem voltál hajlandó beszállni a játékba.... :D
Szóval a barátnőimmel sem tudtam beszélni, és a blogomat sem írtam...
Pedig el akartam mesélni, hogy tegnap volt Ciara birthday partyja!
It was amazing!
Egy másik város szélén, kb. 30 percre innen (végig egyenesen, fel az autópályára aztán le jobbra, majd rögtön a kék benzinkútnál balra - ezt csak Ari kedvéért :) ) van egy "gyerekszórakoztató komplexum". Awesome! Van egy nagy rész, ahol legalább 30 bowling pálya van egymás mellett, a másik oldalon egy vizi élménypark, de a legkisebbeknek is. Játékterem, snooker és csocsó, és egy hatalmas jégpálya... azaz több is, és ki tudja, mit nem láttam még. Az egészben az a legjobb, hogy az építmény közepén egy felsőbb szinten, ami tele van étkezdékkel és kávézókkal a falak üvegből vannak. Szóval belátni mindenhova. Bámulhatod az embereket ahogy lecsúsznak az óriás csúzdán, vagy koriznak... nézheted a gyereket és közben csokis sütit eszegetsz. Szerintem óriási :D
Na itt volt megtartva a party. 8 kislány volt jelen, és azoknak mondom, akik láttak már képet Ciararól, hogy itt a legtöbb gyereknek aránytalanul nagy a feje a testéhez képest. :)
De nagyon aranyosak voltak, ahogy - szerintem életükben elször - próbáltak korcsolyázni. Profi korcsolyás lányok vigyáztak rájuk, mindegyikük fején bukósisak, és mivel ez egy fizetett szülinapi buli volt, kaptak saját külön kis pályát. Csak ők voltak rajta.
Aztán a gyorsétkezdében egy kis sültkrumpli, csirkefalatkák, jégkrém, majd a torta.
Nagyon szép torta! Csokitorta rajta 3 ujjnyi marcipánnal, a marcipán pedig egy ágyat formált, lepedővel (rózsaszín), vastag takaróval (lila), párnával (fehér), és egy bana maci feküdt az ágyban! Még egy kis szőnyeg és rajta papucs is volt az "ágya" mellett! :)
Hihetetlen finom volt!!! Persze szörnyű édes, de delicious!
Azoknak mondom, akikkel tegnap beszéltem, hogy csak vak lárma volt, hogy kidobták a torta majdnem felét, ami megmaradt!!! Tegnap majd egy órát sírtam ezen a hihetetlen pocsékoláson, mert az egész házat felkutattam az este folyamán a torta után, de sehol sem találtam. Nem tudom hol töltötte az éjszakát, de ma délben előkerült! Életben van!!! :D
Egyszer csak ott volt a konyhapulton arra várva, hogy megint megkostóljam... csak hogy le tudjam írni nektek teljes bizonyossággal, hogy nem romlott meg tegnap óta. :) Hát...maga a piskóta és a csokitöltelék jobb volt frissen, de az a három ujjnyi tiszta cukormáz..... hhhh.... mindenkit megnyugtatok, az teljesen rendben van.... már a hasamban...
Egyébként a kiscsaj most itt ül mellettem, és a backspace nyomogatásával szórakoztatja magát... igen, it's funny! ha ha ha
Bár úgy tűnhet, hogy mindenkit kedvelek a családból, csak Ciarat nem, azért ez nem így van. A héten csütörtök reggel elment, és csak pénteken este jött haza a barátnőjétől sírva, mert egy nagyobb lány bántotta. Először azt gondoltam: ilyen az élet kisanyám! De aztán hozzám bújt, szépen, nyugodtan, csendben... akkor kezdtem megkedvelni. A birthyday partyn, pedig olyat csinált, amit sosem hittem volna róla; az utolsó falat potya-csirkéjét háromfelé törte, mert két kislány még kért, és elosztotta, magának pedig csak a legkisebb darabot hagyta, ami a körmöm alatt elfért volna... hát mondanom sem kell, leesett az állam!
Szóval tud ő jó kislány is lenni, csak nem nagyon akar :)
Tegnap este Gaya-val megint megjártuk az utat Ciara iskolájáig és vissza, és úgy tűnik történt valami csoda féle, mert fantasztikusan vezettem, Gaya boldog volt, teljesen megnyugodott. Igaz, már az első 15 perc után (25 perc az út odáig) percenként dicsért: Very Good, Aniko! Brilliant! Good girl! Very very good! I'm happy!
De ne!!!! Engem nem szabad dícsérni vezetés közben!!!!! Ült már mellettem valaki úgy kocsiban, hogy megdicsért, miközben vezetek??? Laci? Emlékszel? (és nem muszáj a veztési stílusomat dicsérni), de most mondom mindenkinek: SOHA! Ne, mert abban a percben elfelejtem, hogy hogyan kell váltani és hányasba, és melyik a gáz és melyik a fék és a jobb az jobb oldalt van vagy bal????!?!!?!?!?!?
De itt... talán a más levegő miatt... semmi gond sem volt, fantasztikus voltam végig! a Dicséretek ellenére! :D
Úgyhogy mostmár én is happy vagyok!
Bár Andrea Oxfordban ragadt, úgyhogy lemondta a mai találkánkat... kicsit szomorú vagyok emiatt... de talán találkozom még más emberekkel is... vagy ha nem, akkor összebarátkozom a házi szellemekkel! :D
