avagy "EZ AZ EGÉSZ A VÁLTOZÁSRÓL SZÓL"
Megint itt....
Az otthon töltött idő, természetesen csodálatos volt. Rengeteg szép élmény, boldog nap, jó barát és szívemnek oly kedves személy vett körül.
Sajnos nem mindenki hisz az idő kevés volt.
Persze egy-két dologra azért elég.
Például Horvátországra....
Sok minden történt, de ez a két hét mégiscsak elrepült... arany szárnyakon, de tovaszállt...
Mikor a repülő London felé fordult, felmerült bennem a kérdés, mit keresek itt? Miért is megyek vissza? Minek nekem a nyafogós gyerek, hogy sosem igazán jó, amit teszek, és ritkán van igazam? Itthon szeretnek, elfogadnak, becsülnek, megölelnek... Talán el kéne kiálltanom magam, hogy 'baj van a bal köpennyel!' .... de aztán nem tettem :)
Felmerültek ugyanis az érvek... előbukkant a motiváció:
- nyelvtanulás: az rendben van, hogy mostmár megszólalok angolul, de nem lenne baj, ha értelme is lenne annak, mit mondok.
- utazás: Anglia felfedezése, London bebarangolása, egy másik kultúra belélegzése
- tapasztalat gyűjtés: hogyan kell bánni gyerekekkel, hogyan lehet élni egy családban, és abba jól beilleszkedni, megtalálni a hangot más kultúrából jött emberekkel, megismerni a világot azáltal, hogy a föld mindent pontjáról jött fiatalokkal megismerkedem, elmenni bulizni úgy, hogy másnap emlékszem, hogy mi történt az éjjel.... és hát lássuk be a mosogatás még mindig nem az erősségem, a vasalásom pedig kifejezetten lassú és mondhatni hasztalan... Szóval van még itt mit fejlődni.
Ezennel jelenteném Őfelségének a Királynőnek, hogy országa nevetezesen Nagy-Britannia még nem érte el a megfelelő szintet abban, hogy "megjavítson" engem, éppen ezért kérek engedélyt még további 6 hónap ittartózkodásra. Pecsét, aláírás....
És habár Laci útlevelét mutattam fel, mégis beengedtek az országba, úgy gondolom kérvényemet elfogadták.
Aki szemfüles most rájött, hogy ami 4 hónappal ezelőtt 7 hónapvolt, az most hogy lett 6? Hát igen. 2011 márciusáig tervezem tartózkodásom eme ködös, esős vidék zöld földjén, ezzel a döntéssel érkeztem vissza.
Ezt két perccel azután, hogy elmondtam a családnak meg is bántam. De a helyzet az, hogy ők voltak a cselesek!!! Előbb üdvözölt az anyuka és beszélgetett velem és kérdezett a maradási szándékaimról és a kislány csak azután kezdett el sikítozni, ugrálni és teljesen kivetkőzni önmagából "örömében"... Az anya ezekután persz elárulta, hogy az egész nyaralás így telt, a kislány nagyon rossz volt, és rengeteget veszekedtek vele... de "hála istennek most már itt vagyok én"
Egy szó jutott eszembe a k****f***ba! Így egybe! :D
Na ez az öngól!
De nem volt sok időm szomorkodni, nosztaliázni, vagy egy kicsit hozzászokni az itteni levegőhöz, ugyanis az első alkalommal, ahogy bekapcosltama gépem Steph annyit írt:
"Meg van a hétvégi terv! Látni akarom, hogy bevadulsz! Őrületes partynk lesz, készülj!"
Hát... nem készültem fel... kicsit félek is rögtön a mélyvízbe ugrani, de reméljük kiderül majd, hogy tudok úszni.
A hétvégét így hát megint Stephnél töltöm, hiába is keresnétek :)
Legkorábban vasárnap délelőtt leszek, mert muszáj hazajönnöm kipróbálni az új autómat.
Kapok egy új Renault Clio-t... mármint nekem lesz új, egyébként 2 éves, és VÁLTÓS!
Most aztán fuccs az automata kényelemnek, ezért is kell gyakorolni, mielőtt visszaengedik a "veszélyes elemet" a forgalomba! :)
Mindenkit üdvözlök Angliából, rendeben vagyok és jól vagyok, remélem az otthoniakról is ez mondható el!
Igyekszem gyorsan lezavarni ezt a 6 hónapot és egy teljesen más emberként visszatérni.
A repcsin... mikor a félelmeim elindultak a gyomromból a torkom irányába, a mellettem ülő srác ölébe néztem, aki egy Osho könyvet tartott a kezében ezzel a címmel:
"Ez az egész a változásról szól"
Ezen a ponton kicsit megnyugodtam, mert azt hiszem tényleg így van. Nekem most ez az egész a változásról szól... levetkőzni korlátokat (mint pl: "én sosem tudok megtanulni egy nyelvet"), új élményeket és viselkedés-rendszereket avagy éltstílust beépíteni... Tanulni, gyűjteni, változni és változtatni.
Miről szólna ez élet, ha nem erről? És ha csak ennyi is, már önmagában megéri! Ugye?