Számos út vezet ahhoz, hogy valaki au pair legyen Angliában, most beszámolok arról; én hogyan csináltam.

A történetem viszonylag rövid, bár régre nyúlik vissza.
Egészen pontosan előző év nyarán kezdtem komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy kijövök külföldre fejleszteni az angol tudásomat, hasznosan eltölteni az államvizsgámig (akkor még :) hátralévő 6-7 hónapot, valamint időt nyerni, mielőtt a kés a torkomnak szorul és nem menekülhetek a kérdés elől; 'mi a csudát akarok kezdeni az életemmel'.
Így hát a külföldre utazás/menekülés kézenfekvőnek tűnt. Tavaly nyáron azonban a dolog nem jött össze... ennek sok oka volt, de legfőképpen az, hogy az összes ügynökség, au pair közvetítő, valamint volt au pair azzal riogatott, hogy 1-2 hónappal azelőtt, hogy ki akarok menni, regisztrálnom kell valahol. Emellett akkor még úgy gondoltam, elég nekem itt 2-3 hónap, erre pedig mindehol azt mondták, túl rövid idő ahhoz, hogy találjak családot, aki engem akar.

Ma már tudom, ennek fele sem igaz!

Pontosabban: minden szava igaz, ha ügynökségen keresztül akarsz kijönni....  de nem feltétlenül kell így lennie.

Hogy mi változott tavaly augusztus óta? Avagy mi volt más idén márciusban?
- már leállamvizsgáztam, így nem kötött a pár hónapon belüli hazatéréshez semmi
- rájöttem, ha igazán fejleszteni akarom a nyelvtudásom, a fél év a minimum (de még jobb lenne az egy év)
- és megismertem Juditot!
Juditot a Kresz Géza utcából, aki nagy világutazó lévén, több évet töltött az USA-ban, Nagy Britanniában, és ki tudja még hol (én biztos tudtam, csak elfelejtettem :), perfect angol és spanyol, talán nem is egyszer aupairkedett.... valamint, ha értesüléseim megfelelnek a valóságnak jelenleg gyerekeket táboroztat Costa Ricán.
Judit volt az, aki rávezetett; ha azon gondolkozom kimegyek külföldre, akkor álljak neki és másszak már föl az internetre!!! A neten ugyanis van egy csomó olyan honlap, ami segít családot találni, és megcsinálni a saját szerencsémet, egyedül.
Eleinte kicsit nyomasztot az ezzel a hozzáállással szemben álló anyai aggodalom, ami az ügynökségek és ismerősök segítsége felé próbált nyomni. Persze az a gondolat igazán megnyugtató, hogy egy ügynökség, vagy egy ismerős áll mögötted, mikor ki akarsz jönni ide a messzi idegenbe, a veszélyes ismeretlenbe.... de a sok kéretlen jótanács és az ügynökségek olyan követelményei, mint például "orvosi igazolás" nálam lassanként a mission impossile kategóriába lökték az egészet...
(Így utólag muszáj megjegyeznem, hogy az ügynökségekről itt kint sok rosszat hallottam... igaz nem magyaroktól.)

Mindenesetre engem Judit addig bosszantott azzal, hogy naponta kérdezte, 'Na? Regisztráltál már? Találtál már családot?', hogy végül megtettem.

Regisztrálam az AupairWorld nevű honlapon.
Nem bántam meg, és mindenkinek ezt tanácsolom. Nagyszerű honlap.
Több ezer au pair és több ezer család van fent a világ minden tájáról. Ingyen körbe tudsz nézni!

Regisztrálhatsz, lesz egy profilod képekkel, ebben leírhatod, mennyi időre szeretnél kimenni, milyen adottságaid, képességeid, tapasztalataid vannak, mit szeretnél, hogyan képzeled az 'aupairséget'...
Természetesen ugyanezt teszi a család is, megírja mit szeretne, mit vár el, és már nincs is semmi más dolgotok, minthogy egymásra találjatok.

Nekem ez egész gyorsan ment.
Pénteken regisztráltam az AupairWorldon.
Először elrontottam a nevemet, és eltűnt a "Dear Family" rovatom, ahova egy kis levélkét kell írni a családnak (pár sort, nem bonyolult, képes rá bárki... ha máshogy nem, hát összeollózza mások mondataiból /én is ezt csináltam :) / ).... szóval megszenvedtem a profilomat, ami még sehogy sem nézett ki, máris írt egy család... mindössze 2 percbe tellett, és máris jelezte valaki, hogy érdeklődik irántam. Az írországi Kennedy Familyt éppen ezért sosem fogom elfelejteni.
Szombaton pakoltam és költözködtem haza Budapestről.
Vasárnap az angolnyelvtanitas.hu (régi munkahelyem) egyik fantasztikus előadásán voltam segédkéz megintcsak Budapesten...(https://www.youtube.com/watch?v=hdhbvgYH_es)

Így egész hétvégén nem tudtam foglalkozni az e-mailjeimmel.
Mire vasárnap este megnéztem a leveleimet, már 13 család írt nekem. Hétfőre az érdeklődő családok száma 18-ra, keddre 22-re növekedett. Ez volt az a pont, amikortól már nem számoltam...
Az elején próbáltam mindenkinek válaszolni, később ez sem ment.... Már hétfőn leszűkítettem a kört 3 családra, de még kedden is képtelen voltam eldönteni, melyiket akarom..... és ahogy telltek az órák egyre jobban izgultam... (mert ugye nem csak te vagy több családdal kapcsolatban egyszerre, a családok is több potenciális au pairt 'tartanak a tűzben', úgyhogy érdemes meghoznod hamar a döntést... na nekem ez sosem ment.) És akkor szerda reggel becsapott a villám... írt a Dodd Family! :) Minden szempontból tökéletesek voltak, minden elvárásomnak megfeleltek, úgyhogy feltettem mindent egy lapra, és pár e-mail után csütörtök reggel biztosítottam őket arról, hogy én őket akarom.
Ők pénteken döntöttek; hogy mehetek.
Péntek délután már meg is vettem a repülőjegyet a következő szombat reggelére, és innentől kezdve nem volt visszaút.

Szóval egy hét alatt volt családom és repülőjegyem... Az Aupair World-ön való regisztrálásomtól számítva két hét és 18 óra múlva már kint voltam Angliában.

Nem mindenkinek megy ilyen simán és gyorsan, és nem mindenkinek van olyan nagy szerencséje a családdal, mint nekem... De én egy cseppet sem féltem ettől az egésztől, bátran, merészen, bizakodva, a legjobbakat remélve vágtam bele... És ezt tanácsolom mindenkinek, aki ki szeretne jönni.

Aupair akarsz lenni?
1. regisztrálj az AupairWorldon
2. találd meg magadnak a legszimpatikusabb családot (nem kell arra várnod, hogy írjanak neked, te is írhatsz bárkinek)
3. tudd, hogy mit akarsz - minden megoldható és megbeszélhető a családdal; beszéld is meg, és mindig legyél teljesen őszinte! (nem érdemes túlszépíteni a dolgokat már az elején, később úgyis kiderül a turpisság!)
4. váltsatok pár levelet, fényképet, és ne félj a telefonbeszélgetéstől (itt mindenki tudja, hogy aki au pair-nek jön, az nem perfekt angolos, és ezt figyelembe is veszik). Ne légy félénk, kérdezz meg mindent, ami érdekel (fizetés, milyen munkákat kell végezned, mik lesznek a feladataid, mikor van szabadidőd, írd le, ha szeretnél nyelsuliba járni rendszeresen... és minden egyebet, ami neked fontos szempont. Ha több, mint 6 hónapra mész, érdemes megkérdezni, van-e lehetőséged egyszer valamikor, valamennyi időre hazalátogatni... és ha igen, ezt ki fizeti?)
5. Ha aupair akarsz lenni, ne akarj meggazdagodni.
Vannak jobban és rosszabban fizető családok.... de ha a célod az, hogy egy kedves, rendes családhoz kerülj, és megtanulj végre rendesen angolul, akkor ne a pénzt nézd. Kajára, lakásra, rezsire semmit nem kell költened, így a zsebpénzzel azt csinálsz, amit akarsz... meg is spórolhatod... persze, ha már kint vagy ebben a gyönyörű országban, nem felétlenül érdemes... :D 
Én úgy indultam el otthonról, ha egy fityinget sem, csupán a tökélyre fejlesztett angoltudásomat viszem haza, már megérte ez a 8 hónap.
6. Légy nyitott és alkalmazkodóképes, hisz minden család más... meg kell szokni. De élvezd ki az ittlétet, szerezz barátokat, és járd körbe a vidéket. :)
7. Hozz magaddal anyi pénzt, amivel bármikor el tudsz jutni a Magyar Nagykövetségre, vagy venni tudsz egy repjegyet hazafele.  - Ha nyelvsuliba akarsz menni, ez a vésztartalék jó lesz arra is, ugyanis ott rögtön az elején be kell fizetni egy csomó pénzt :)
8. Ha nem tetszik a család, ha nem illetek össze, ha megoldhatatlan problémád van velük, ne habozz váltani. Nem kell rögtön hazarohanni, ha jön egy kis nehézség, hisz a dolgok módját már tudod.... interneten kereshetsz 1 hét alatt új családot magadnak, vagy besétálhatsz egy ügynökséghez itt is.
9. Érdemes még az elején elkérni a feladataid listáját. Előzetesen e-mailben vagy közvetlenül az érkezésed után. A lényeg, hogy legyen leírva, mit kell tenned, hogy később ne legyen félreértés abból, kinek, mi a feladata, és te is mindig ellenőrizni tudd magad.
Persze ne felejtsd el, hogy egy család mindennapjaihoz csatlakozol... szóval; bár nincs leírva a dolgaim között, hogy ki kell vinnem a szemetet, de nyilván megteszem, ha látom, hogy megtelt....
10. hm... nincs 10. pont... semmi más nem jut most az eszembe, de olyan gáz lett volna kilenccel zárni a felsorolást :D  ....   mondjuk legyen ez: ha van még kérdésed, tőlem bármikor kérdezhetsz, igyekszem válaszolni.

Én immár 7 embert ismerek, aki az AupairWorld-ön keresztül jött ki, és egy pillanatra sem bánta meg.
 

Ha teheted, próbáld ki, Anglia vár!