"El vagyok kelve!!! :D
Megyek Angliába au pair-kedni.

Van családom és jövő hét szombat reggelre meg is van a repülőjegyem, úgyhogy egy hét és Londonban leszállok a repcsiről, és 8 hónapig ott is leszek, 25 percre Londontól, egy kisebb városban: Chipstead-ben.

Kapok külön szobát, külön fürdőt, lesz egy saját kocsim, amivel fuvarozhatom Ciarat (7 éves kislányt) a suliba meg vissza, és ha akarok a hétvégén menni valamerre, akkor vihetem (az autót... nem a kislányt). Van a közelben egy nyelvsuli, akikkel felvettem már a kapcsolatot és bármelyik hétfőn csatlakozhatok valamelyik osztályukhoz, (Júniusig 40%-os aupair kedvezménnyel). Takarítanom nem kell, mert hetente jön bejárónő, viszont még ezen a hétvégén meg kéne tanulnom főzni :)....
Aztán mi van még?
Két gyerek van, Jared (11), Ciara (7). Jaredre csak figyelni kell, Ciararól kell inkább gondoskodni, zongoraórára és lovagolni vinni például. Mindezért pedig heti 100 fontot fogok kapni."

Ez volt pontosan két héttel ezelőtt.

Azóta:
1. nem tanultam meg főzni
2. megérkeztem Angliába (szikrázó napsütésben, szóval minden híreszteléssel ellentétben itt sem mindig esik az eső)
3. itt vagyok egy hete, és aupairkedem.... azaz tulajdonképpen egész nap azon izgulok, hogy a hihetetlenül elkényeztetett, nyávogós, önző, hisztis kisasszonynak jól teljen a napja.
4. Megtanultam az első, számomra teljesen idegen szót: awesome = félelmetes (de úgy mint: félelmetesen jó! hihetetlenül nagyszerűen félelmetes!)
5. JA!!! és ma reggel megkaptam az első fizetésem!
 

A család egyébként nagyon kedves velem. Az anya rettentő segítőkész. Az apa is kedvelt.... egy darabig... egészen pontosan addig a pillanatig, amíg majdnem meghúztam a kocsiját... mert hát a vezetés nem megy... nagyon nem megy... MÉG!!!
Ezennel felhívnám a figyelmét mindenkinek itt Surrey-ben, hogy hétköznaponként általában 8-9 am and 3-4 pm vagyok megtalálható az utakon!!! Főleg a szembejövőknek tanácsolom, hogy húzódjanak le!!! Nagyon! Ugyanis ezeken a hihetetlenül szűk utakon nem férünk el ketten egymás melett! Arra pedig már megtanítottak, hogy ne rántsam el a kormányt az erdő felé, akkor sem, ha kamion jön szembe, mert az itteni kocsik nem nagyon kedvelik a fákat!
(Az egészben az a vicces, hogy a család nem meri beültetni mellém a gyerekeket - a kis 15 éves Ford Fiestába (automata) - de jött egy vezetés oktató pasi, aki elvitt két órára - valami újabb kocsival, ami hasonlít a mi otthoni Corollánkhoz - de szintén automata váltós -  és visszahozott nekik azzal, hogy kitűnően vezetek, nincs semmi gond, menni fog, nincs szükségem több órára. :D   Hát a családnak kicsit leesett az álla.  A helyzet az, hogy ezt a kis Fordot sokkal nehezebb vezetni...nekem.)

Ma pedig végre megszereztem az első barátot! :D

Napközben együtt voltunk, összebarátkoztunk, este pedig jött a hívás, hogy május elsejével elmegy... ez az én formám. (Londonban kapott állást egy újságnál.)
Spanyol csaj, a család barátainál aupairkedik (átjöttek hozzánk, a srácok játszottak egymással). Kevesebb dolgot kell csinálnia, mint nekem, de Indiai családnál lakik, és utálja a kajáikat, ráadásul vegetáriánusok, úgyhogy szenved szegénykém, és hiába írja le nekik, hogy milyen élelmiszert szeretne a boltból, gyakran elfelejtik neki megvenni...
Aranyos lány!
Vasárnap este elmegyünk együtt valahova, egész jól elbeszélgettünk, 4 hónapja van itt, de azt mondta, kb. 1 szinten lehetünk az angolban. Tudom, hogy csak jó fej akart lenni, de látványosan megdagadt a mellem azóta. :)

Ja, és azt hittem, hogy itt majd fogyni fogok... de nem... nagyon sok itt a "naughty things" = 1 szekrény tele van édességgel! És sajnos nem vagyok az a típus, aki az 5-dik kínálásra, és nógatásra sem hajlandó megenni egyetlen egy twixet, vagy magnumot, vagy csokiskekszet sem!!! Sorry...

Hihetetlen, hogy az elején mennyire nem emlékszik az ember semmire... 5 év angol tanulás és egy középfokú nyelvvizsga után (igaz kb. 7 évvel ezelőtt volt) most a "his" és a "her" használatával sem boldogulok, és folyamatosan összekeverem a "lunch" és a "dinner" szavakat. Ami azért kicsit gáz, mikor 11-kor azon töröm a fejem, vajon az anya mit mondott, mikorra főzzem meg a krumplipürét???!?!?!?!?!!! Dinner-t mondott vagy lunch-ot? Vagy én minek értettem???? Jól emlékszem? Rosszul? Huh.
Remélem azért, hogy ez a regresszió csak átmeneti, és innen meredeken ível majd felfelé az angol tudásom! :)

Egyébként Gaya és Ian szeretnék, ha otthon érezném magam... hát az nehéz lesz, de egyre jobban kedvelem az ittlétet. Elviselhető, és nem kell megszakadni, és tény, hogy az angolom egyre jobb. Igyekszem megfelelni, bár nem mindig sikerül... de azt hiszem, ilyen az élet.

Holnap weekend, és nem kell csinálnom semmit... elvileg. A szülők nagyon odafigyelnek, hogy a hétvégén egy poharat se mosogassak el... legalább is legutóbb így volt. Persze Ciara elől nincs menekvés (még a WC-n is bekopog utánam: "Have you done?"), és holnap lesz Ciara birthday partyja, szóval nem fogok egész nap az ágyban henyélni (mint otthon :D).

De tudom, hogy holnap is szép napom lesz... és kell ennél több egy jó éjszakához?

Good night!